Amikor arról beszélünk, hogy meg kell állítani a természet pusztítását, sokan legyintenek: „ez túl nagy feladat, mit számít egy-egy fa vagy madárfaj?” Pedig a bolygó biológiai sokfélesége nemcsak szépség, hanem az élet alapja. A friss, Rómában született ENSZ-megállapodás, amely évente 200 milliárd dollárt irányoz elő természetvédelmi célokra, óriási lépés ebben a küzdelemben.
Miért fontos a biológiai sokféleség?
A természet gazdagsága biztosítja az élelmiszerellátást, a tiszta levegőt, a beporzást, a víz körforgását, sőt még a klímaváltozás mérséklésében is kulcsszerepe van. Mégis, az emberi tevékenység elképesztő mértékben átalakította a bolygót.
Döbbenetes adat: az emberiség és a haszonállatok ma a bolygó szárazföldi gerinces biomasszájának több mint 90%-át teszik ki, míg a vadon élő emlősök alig 4%-ot képviselnek. Az élőhelyek zsugorodása, az erdőirtások, a túlhalászat, a környezetszennyezés és az éghajlatváltozás mind tovább gyengítik a természetes rendszereket.
Mit tartalmaz az ENSZ-megállapodás?
A 2022-es globális biodiverzitási megállapodás célkitűzéseit erősítve az új római egyezség célja, hogy:
évente legalább 200 milliárd dollárt biztosítson természetvédelmi finanszírozásra,
megállítsa az élőhelyek pusztulását,
helyreállítsa a biodiverzitást,
és megőrizze a természetes ökoszisztémák 30%-át 2030-ig.
„Erőfeszítéseink azt mutatják, hogy a multilateralizmus reményt adhat a geopolitikai bizonytalanság idején” – mondta Steven Guilbeault, Kanada környezetvédelmi és klímaváltozásért felelős minisztere.
Védelmi intézkedések és a természet csodás válasza
Bár sokszor úgy tűnik, a természet pusztulása megállíthatatlan, az elmúlt évek eseményei azt mutatják, hogy igenis képesek vagyunk fordítani a dolgok menetén – és a természet elképesztő gyorsasággal képes regenerálódni, ha megadjuk neki az esélyt.
Az erdőtelepítési programok például Kínában, Etiópiában és Európa több országában már most látható eredményeket hoznak: nemcsak több zöldfelület jön létre, hanem nő a talaj vízmegtartó képessége, csökken az erózió, visszatérnek a madarak, rovarok, kisebb emlősök.
Európában különösen látványosak a vadon élő fajok visszatérései. A farkasok, amelyek egykor szinte teljesen eltűntek a kontinensről, ma már ismét ott járnak Közép-Európa erdeiben, a hódok pedig a folyók mentén építik gátjaikat, új élőhelyeket teremtve számtalan más fajnak is. A bölények újratelepítése Kelet-Európában és a hiúzok visszatérése a Kárpátokba a természetvédelmi erőfeszítések igazi sikertörténetei közé tartozik.
A védett területek bővítése is jelentős előrelépés. A világ számos országában – köztük az Európai Unióban is – új nemzeti parkokat, tengeri rezervátumokat és természetvédelmi területeket hoznak létre. Ezek nemcsak a fajok fennmaradását segítik, hanem fontos turisztikai és oktatási szerepet is betöltenek, közelebb hozva az embereket a természethez.
A „30×30” célkitűzés – miszerint a bolygó szárazföldi és tengeri területeinek 30%-át 2030-ig védelem alá kell vonni – egyre több ország vállalásaiban jelenik meg. Ez egy olyan közös cél, amely példátlan együttműködést kíván, de egyúttal óriási reményt is jelent.
Ezek az intézkedések nemcsak a vadon élő állatok és növények számára fontosak, hanem nekünk, embereknek is. Hiszen a biodiverzitás védelme a tiszta levegő, a tiszta víz, az élelmiszer-ellátás és a stabil éghajlat záloga. Minden egyes megmentett hektár erdő, minden egyes visszatérő faj a bolygó egészségének apró győzelme – és ezek a győzelmek mostanra világszerte összeadódni látszanak.
A természet csodálatosan regenerálódó képességgel bír, ha megadjuk neki az esélyt. Az ENSZ-megállapodás történelmi esélyt kínál arra, hogy globális szinten összefogjunk, és valódi változást érjünk el – nemcsak a vadon élő fajokért, hanem saját túlélésünkért is.
