A Scindapsust gyakran keverik az epipremnumokkal és mind a kettőt szobafutókaként szokták emlegetni. (Tovább bonyolítja a dolgot, hogy sokáig a szobafutókát scindapsus aureus-nak hívták. )
A legtöbb szempontból tényleg nagyon hasonlóak.
Vizuálisan van néhány különbség. A Scindapsus levelei vastagabbak, texturáltabbak, mint az Epipremnumnak. Ezenkívül, ahol az Epipremnum általában (persze van néhány kivétel) sárgával, arannyal és fehérrel tarka, a Scindapsus az ezüst és a szürke gyönyörű árnyalataival büszkélkedhet.
A Scindapsusok nem véletlen érdemelték ki a bársonyos, szatén vagy ezüstös szobafutóka nevet. Elképesztően látványos futónövények.A leveleik texturája és színe valami hihetetlen és az ezüst árnyalat tényleg csillogó. Tapasztalatom szerint valamivel lasabb a növekedésük mint a Epipremnum legtöbb változatának (kivétel a nagyon fehérek amik alapból lassan nőnek)
Fény
Ebben nagyon flexibilisek. Tapasztalatom szerint jobban viselik az árnyékot mint az epipremnumok. Sőt amikor Finnországban voltam a bársonyos szobafutóka volt az egyetlen olyan szobanövény ami láthatóan növekedett az Északi sarkkör rövid nappalaiban. Az égető napsütést nem szeretik de a teljes mélyárnyékot elvielik. Idálisnak mondható számukra a világos, de közvetett fényt .
Talaj
Itt szintén nem kell nagyon megerőltetni magunkat. Az aroid földektől a kötöttebb talajig mindent tolerálnak. Én mostanában a futókáknál a saját keverésű tőzegmentes aroid földemet kezdem preferálni mert végre teljesen tőzeglégy mentesítettem vele a lakást és nem kell aggódnom a gyökérrothadás miatt. Ennek hátránya, hogy télen is gyakrabban kell locsolnom… De valamit valamiért..
Víz
A bársonyos szobafutóka ebben se túl igényes. Egy-két hetente kell öntözni; gyakrabban a vegetációs időszakban és ritkábban télen. Az öntözések között hagyjuk teljesen kiszáradni a talajt. Jobban viseli a szárazságot mint a nedvességet. A gyökérothadás gyakoribb probléma és nehezebb kezelni mint a kiszáradást. Ha a levelek lekókadnak és a talaj teljesen száraz akkor azért túlzásba vittük a szomjaztatást de még innen is jól menthető ha alaposan belocsoljuk a cserepet. A száraz, barna szélek azt jelentik, hogy a növényt túl sokáig tartották szárazon.
Hőmérséklet és páratartalom
Tartsa a szobafutókát folyamatosan 18 C feletti hőmérsékleten. és előnyösen 28-30 C között. A legjobban magas páratartalom mellett nőnek, de alkalmazkodnak az alacsony páratartalmú körülményekhez.
Trágya
A szobafutókák tápanyagigénye nem olyan nagy elméletileg de kis dózisban adagolt alacsonyabb koncentrációju műtrágya nálam nagyon bevállt. Tavasszal és nyáron én hetente 1 alkalommal szoktam 24-8-16 Yara Ferticar tápot adni (1 liter vízhez 1-1,5g) Jó lehet még egy 20-20-20 as műtrágya de az egyszerű NPK műtrágya nem elég, fontos, hogy mikroelemek is legyenek benne.
Kiegyensúlyozott szobanövény-műtrágyával nagyobb koncentrációban elég havonta egyszer tavasszal és nyáron. Kerülje a műtrágyázást télen, amikor a növény nyugalmi állapotba kerül.
Metszés
Nem muszály metszeni a futókát ha van hova futnia és nem nyúlt meg vagy nem kopaszodott fel de sokkal dúsabb benyomást kelt főleg ha lefele lóg valahonnan ha rendszeresen megmetszük. Gyakorlatilag bárhol nekiállhatunk a metszésnek, egésszen a föld feletti részig le lehet vágni ( hagyunk azért növekedési pontot) de metszhetjük csak ott is ahol éppen útban van. A növények hajlamosak időnként néhány sárga levelet fejleszteni, amelyeket a tövénél lecsípve távolíthatunk el.
A tenyészidőszakban bármikor metszheti a szobafutókát, de kerülje a metszést, amikor a növény nyugalmi állapotban van.
Szaporítás:
Szaporítsuk dugványokkal késő tavasszal/nyár elején – tavasszal vagy kora nyáron vegyünk 10 cm-es hegyes dugványokat, és tegyük nedves tőzegmoha alapú cserepes keverékbe. A dugványok körülbelül egy hónap alatt könnyen gyökereznek.
