Az elmúlt évtizedben Magyarországon egyre gyakoribbá váltak a rekordmeleg, extrém száraz nyarak.
2022-ben például az Alföld középső és tiszántúli részein történelmi aszály tombolt: az év első felében a csapadék mennyisége a szokásosnak alig a fele volt. Az Alföldön helyenként mindössze 120 mm eső hullott.
2025-ben a helyzet tovább romlott. A Dél-Alföldön már az év első négy hónapjában hiányzott a szokásos csapadék nagy része: Szeged térségében több mint 100 mm csapadék hiányzik a földekből.
Ez nemcsak a gazdaságra és a mezőgazdaságra veszélyes – hanem a kertjeinkre, városi zöldfelületeinkre, sőt, a helyi mikroklímánkra is.
Sajnos Magyarországon a kiskertekben nagyon elterjedtek a magas víz igényű nagy gyep felületek, murvával vagy kaviccsal körbe rakott növények és a betonozás/térkövezés minden vízszintes felületre. Ezek a nem túl egészséges gyakorlatok növelik a légköri aszály problémáját a kertekben mert a beton és kavics nem a legjobb nedvesség megtartók..
Mi az a légköri aszály?
Sokan nem is tudják, hogy a szárazság nemcsak a talajból ered. A légköri aszály azt jelenti, hogy a levegő annyira száraz, hogy a növények nem tudnak elegendő vizet felvenni, még akkor sem, ha a talajban van víz.
Ez azért történik, mert a növény a hőség miatt túl gyorsan veszít vizet a levegőn át, ezért bezárja a gázcserenyílásait, hogy csökkentse a párologtatást, ez viszont leállítja a fotoszintézist, és hőstressz, sárgulás, kiszáradás következik be.
Ezért nem elég csak „locsolni” – árnyékolni, párásítani, talajtakarni is kell!
Talajnedvesség megőrzése
- Mulcsozás: A talaj takarása szerves anyagokkal (pl. fakéreg, szalma) csökkenti a párolgást. Plusz pozitívum, hogy a bomló szerves anyagok segítik a talajéletet is.
- Takarónövények: Olyan növények, mint a lóhere, terülő kakukkfű, gyepliliom stb segítenek megőrizni a talaj nedvességét.
Légköri aszály elleni tippek:
- Árnyékoló hálók, paravánok → csökkentik a párolgást
- Fák tövének dréncsöves öntözése → a víz közvetlenül a gyökérhez jut, nem párolog el
- Párásítás (kis kertekben, üvegházakban hatékony) → növeli a helyi páratartalmat
Öntözési rendszerek
A víztakarékos öntözés és az esővíz gyűjtése és felhasználása is egy fontos lépés a fenntartható kertek kialakításában.
Csepegtető öntözés: Hatékony vízfelhasználás, közvetlenül a növények gyökeréhez juttatva a vizet.
Dréncsöves öntözés: Különösen hasznos nagyobb fák esetén, mivel a vizet mélyebbre juttatja.
Öntözőzsákok: Fák tövére helyezve lassan engedik ki a vizet, biztosítva a mélyebb rétegek nedvesítését.
Hogyan kell helyesen öntözni egy nagy fát?
Mostanában már a fák sincsenek biztonságban a szárazság ellen. A talajvíz egyre lejjebb húzódik a leveleket pedig a légköri aszály süti ropogósra.
Ha meg akarjuk menteni szeretett nagy víz igényű fánkat akkor lehet locsolásra és párásításra lesz szükség …. A nagy fák gyökereinek döntő része nem közvetlenül a törzs mellett, hanem a korona vetületének (árnyékának) peremén található.
Ezért a víz és a tápanyagok is itt jutnak legjobban a fa gyökereihez
Készítsünk csepegtetési kört
Mérjük ki a fa koronájának szélességét (pl. ha 6 m átmérőjű a korona, akkor kb. 3 m sugarú körben kell dolgozni). A kör szélén, a korona „pereme alatt” fektessünk ki csepegtető csövet, vagy készítsünk egy öntözési sávot. Ha dréncsövet használunk, a mély gyökérzónába juttathatjuk a vizet (ehhez a talajba ásott lyukakba helyezett perforált csövek kellenek).
Öntözzünk lassan és hosszan
A fáknak nem „felszíni zuhanyra” van szükségük, hanem lassú, mély beszivárgásra, hogy a gyökerek tényleg fel tudják venni a vizet.
Ezért jó a csepegtető rendszer vagy az öntözőzsák, mert nem folyik el a víz, hanem szép lassan szivárog le.
Növényválasztás az új klímához – nemcsak túlélni, hanem együtt élni
Az elmúlt évek nyarai rámutattak, hogy a klasszikus, jól megszokott kertjeink sokszor nem képesek alkalmazkodni az új, szárazabb, forróbb klímához. A rózsák, hortenziafélék, füvesített pázsitok vagy akár a nedvességigényes cserjék hiába szépek, a hőstressz és az aszály alatt állandóan életmentő locsolásra szorulnak. A jövő kertjeiben azonban nem a vízpazarló túlélés, hanem az alkalmazkodás a kulcs.
Itt lépnek előtérbe a szárazságtűrő növények: mediterrán cserjék, mint a levendula vagy a rozmaring, évelők, mint a varjúháj vagy a kövirózsa, de leginkább a díszfüvek. Ezek a növények nemcsak jól viselik a szárazságot, hanem kifejezetten szeretik a napfényt és a kevés vizet – sőt, évről évre díszesebbé válnak. A díszfüvek, mint a tollborzfű, csenkeszek vagy sásfélék, csodás mozgást és textúrát visznek a kertbe, miközben minimális gondozást igényelnek.
Ez az új szemlélet a prérikert-irányzatban csúcsosodik ki, ahol a telepítés során a természetes gyepek, sztyeppei hangulatú ültetések és hosszú életű évelők dominálnak. A prérikertek nem steril, pázsittal körülvett ágyások, hanem dinamikus, biodiverz közösségek, ahol a növények együtt élnek, versenyeznek, alkalmazkodnak – és ahol a kertész inkább irányít, mintsem uralkodik.
A növényválasztás tehát nemcsak esztétikai kérdés, hanem fenntarthatósági döntés is. Amikor szárazságtűrő növényeket választunk, nemcsak a saját vízszámlánkat csökkentjük, hanem csökkentjük a vízpazarlást, segítjük a helyi biodiverzitást, és hozzájárulunk a városi mikroklíma javításához is.
Az új klímában nem az a kérdés, hogy melyik növény él túl – hanem az, hogy melyik növény tud hozzájárulni egy egészségesebb, élhetőbb jövőhöz.
Miért fontos mindez?
A jövő nyarai valószínűleg még forróbbak és szárazabbak lesznek.
De tudatos kerttervezéssel, vízmegőrzéssel, okos öntözéssel nemcsak a kertünket menthetjük meg, hanem hozzájárulhatunk a városi hőszigetek csökkentéséhez és a helyi ökoszisztémák megőrzéséhez is.
🌱 Mert minden megmentett fa, minden jól megválasztott növény egy kicsit zöldebbé, élhetőbbé teszi a jövőt.
